“Miért nem mondta ezt nekem senki?” “Ha én ezt tudtam volna!”

Mit? Azt, hogy lehet nehéz lesz, fáradt leszel, nagy a felelősség, megváltozik az életed, a tested és a párkapcsolatod?

Mi, akik már túl vagyunk rajta bőven, és nehéz volt, hajlamosak vagyunk idealizálni a kezdeti éveket. Szelektív memóriánk nem enged közel ahhoz a sötét veremhez, amibe szeretnénk eltemetni a kialvatlan éjszakákat. Jó dolog emlékezni a vicces jelenetekre, a szeretetre, az ölelésekre, a büszkeségre, amikor végigtoljuk őt az utcán.

Ha mesélnénk, vajon figyelnének ránk? Meghallaná bárki is, hogy az anyaság zsákbamacska, amire fel lehet készülni, de valójában minden akkor derül ki, amikor elkezdjük a hétköznapokat együtt, egy újszülöttel. Sokféle történet van, sokféle megélés. Van aki könnyen viseli ezt az időszakot és van, aki nehezebben.

Te mit mondanál egykori önmagadnak?

Gyere és mesélj! Várunk szeretettel!