Minden évben november 25-én veszi kezdetét a 16 Akciónap globális kampány, melynek célja a nők elleni erőszakkal szembeni fellépés. November 25. emellett a Rózsák Forradalmának napja is – ezen a napon a szülészeti erőszakra is figyelünk: azokra a nőkre, akik méltósága, testi-lelki integritása súlyos sérüléseket szenvedett az anyává válás időszaka alatt. Budapesten a kampány nyitóeseményeként péntek délután a Városháza térről indulva felvonuláson vettünk részt, melyet a Parlament előtti megemlékezés zárt. A megemlékezésen az EMMA Egyesület elnöke, Fazakas Pálma beszélt a szülészeti erőszakról és arról, hogy milyen lépésekre lenne szükség ahhoz, hogy a nők elleni erőszak ezen formáját végleg száműzhessük a szülőszobákról.
Mi a szülészeti erőszak?
A szülészet erőszak a strukturális, intézményi erőszak egyik formája.
Minden olyan beavatkozás és bánásmód, mely a szülő nő beleegyezése vagy tudta nélkül, illetve akarata ellenére történik vele vagy újszülöttjével, a szülészeti ellátás bármely szakaszában!
Sok éve mondunk beszédeket, megfogalmazzuk, kihangosítjuk a nők, az anyák tapasztalatait. Sok éve hallgatjuk egymás beszédeit, történeteit. Megdöbbenünk a valóság hallatán, felháborodunk, dühösek leszünk, kérünk szépen, kérünk halkan, kérünk hangosan.
A rendszerszintű változás MÉG várat magára.
Úgy látszik nem vagyunk MÉG elég hangosak.
Úgy látszik nem vagyunk MÉG elég DÜHÖSEK!
A szülészeti rendszer bántalmazó, átláthatatlan, elavult.
Az ellátás futószalagszerű. Egy darálógép. Bedarálja az anyákat. Bedarálja őket emberként, nőként, anyaként. Bedarálja, elhallgattatja, megerőszakolja, méltóságától megfosztja és a futószalag végén, kiköpi őket.
Ott maradnak egyedül, megszégyenítve, hatalmas terheket cipelve egy olyan életszakaszban, amikor sérülékenyek és kiszolgáltatottak – fizikailag, lelkileg és gazdaságilag.
Sokáig nem beszéltünk nyíltan a valós tapasztalatokról. Nem csoda, hogy nehéz megérteni, hogyan lehet sokunk számára rémálom, egy amúgy örömtelinek címkézett életesemény.
Biztonságos és megértő környezetben a valóságunk élni kezd. Valós történetek, amiket nem semmisített meg a környezet elvárása, olyan megjegyzésekkel, mint “örülj, mert van egy egészséges gyereked”, “én is túléltem, te is túl fogod”, “te semminek sem tudsz örülni”, “bezzeg az én időmben…”.
Mi a szülészeti erőszak?
Mondják ezt el az anyák.
Hoztam nektek pár szüléstörténet részletet:
“Feküdtem széttárt lábakkal, az orvos matatott, semmit nem szólt. Feszegette a hüvelyemet. Egyszer csak a fejemnél termett, “gyengéden” belekönyökölt a hasamba, és megszületett a lányom… Nem bírom ezt a jelenetet elfelejteni…”
EZ A SZÜLÉSZETI ERŐSZAK!
“A vajúdás alatt szinte rám se nézett senki. Mikor éreztem, hogy jönnek a tolófájások, kiabáltam, hogy segítsenek. Berontott egy nővér és letolt. Azt kiabálta, hogy ne hisztizzek. Ismét egyedül hagytak. Pánikba estem, halálfélelmem volt. A saját lábamon mentem át a szülőszobába, felmásztam a szülőágyra. Az utolsó néhány percben picit “besegítettek”, ketten nyomták a hasamból ki a fiamat. Tizenöt helyen repedt szét a hüvelyem.”
EZ IS SZÜLÉSZETI ERŐSZAK!
“Szülés közben, az engedélyem nélkül bejött egy tanulócsapat. Feküdtem a szülőágyon, alsótestem fedetlen volt, körülöttem idegenek, hangosan beszéltek, nevetgélést hallottam. Becsuktam a szemem, szégyent és kiszolgáltatottságot éreztem.”
Mit élnek át a roma nők és a menekült nők?
„Ha még egyszer megszólalsz, kiváglak az ablakon!”
Ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzanak el a szülőszobákon.
Szülés közben minden nőnek ugyanarra van szüksége: figyelemre, támogatásra, méltósága tiszteletben tartására. Ritkán valósul ez meg. A nők többsége a paternalista szemléletű rendszerben, és abban szocializálódva, kiszolgáltatottnak érzi magát.
Ez a kiszolgáltatottság a roma származású, vagy menekült nőket halmozottan érinti.
Munkánk során tanúi vagyunk ennek.
Ameddig figyelmen kívül van hagyva a hátrányos helyzetű és a rendszer ártalmainak fokozottabban kitett nők helyzete – a változás MÉG várat magára.
Ameddig ítélkezés, hibáztatás, előítéletek, rasszizmus szővi át az ellátást, a változás MÉG várat magára.
Fontos megértenünk, hogy az elkövetők mindig hatalmi pozícióban vannak és az erőszakos cselekedet a hatalmi helyzet megnyilvánulási formája.
Az Emma Egyesület és az EMMA segélyVONAL tagjaiként és munkatársaiként felszólalunk a szülészeti erőszakot elszenvedett nőkért, és fellépünk azzal az erőszakkal szemben, amit a nők átélnek.
Mindannyiunk nyilvános kiállása, a túlélők történeteinek kihangosítása és elismerése táplálja azt az erőt, amire szükség van a valóság feltárásához, ahhoz, hogy a nők által megélt valóságot ne lehessen a szőnyeg alá söpörni.
Olyan társadalmi és szakmai párbeszédet kezdeményezünk, amiben a túlélők szava meghallgatást nyer, amiben elismerik, hogy a NŐ a megfelelő információk birtokában képes döntéseket hozni a testét érintő kérdésekben.
Olyan társadalmi és szakmai párbeszédet kezdeményezünk, amiben a szülészeti erőszak túlélőivel foglalkozó szakemberek és civil szervezetek is helyet kapnak, amiben a nőközpontú szülészeti ellátás alapvetés.
MINDEN NŐNEK, ANYÁNAK JÁR AZ ERŐSZAKMENTES ELLÁTÁS, FÜGGETLENÜL ATTÓL, HOGY MILYEN TÁRSADALMI RÉTEGHEZ TARTOZIK, MENNYIRE ISKOLÁZOTT vagy MILYEN ERŐFORRÁSOKKAL RENDELKEZIK.
ÜZENET EZ A DÖNTÉSHOZÓKNAK, ÜZENET EZ A RENDSZERT NAPI SZINTEN MŰKÖDTETŐKNEK, ÜZENET EZ A RENDSZERBEN DOLGOZÓKNAK.
A rendszerszintű probléma nem mentesít az egyéni felelősség alól!
Légy te is EMMA, meséld el a történeted!
Bármi is történt veled, NEM A TE HIBÁD!
Köszönöm!
A beszéd 2022. november 25-én, a Rózsák Forradalmának napján, a Néma Tanúk felvonuláson hangzott el. A beszédet Fazakas Pálma mondta el.
Fazakas Pálma vagyok, szociálpolitikus, 5 gyermek anyja, az EMMA Egyesület elnöke. Több mint 25 éve foglalkozom női érdekvédelemmel és aktivizmussal. Saját szülésélményeim és tapasztalataim megerősítették bennem azt, hogy minden nőnek jár a biztonság, függetlenül attól, hogy hova, milyen körülmények közé született és milyen erőforrásokkal rendelkezik.
