Minden elégedett, boldog gyermek (és család mögött) ott van egy… Ki is? Látjuk-e még egyáltalán ki mozgatja a családunk – és ezáltal a világ – szálait minden erejét megfeszítve? November 24-én a Glamour Magazin Instagram oldalán az EMMA két munkatársa, Ferenczi Gabi és Serfőző Anikó beszélgettek Nagy-György Borbálával az anyaság árnyoldalairól, és arról, hogyan válnak láthatatlanná a nők, amint gyermekük születik.
Megvan a pozitív terhességi teszted, és ettől a pillanattól kezdve minden megváltozik. Az első hetekben talán a te hogyléted lesz a központi kérdés a családodban és a barátaid között is, ahogy azonban növekszik a gyermek a hasadban, mintha egyre halványulnál. Eleinte talán úgy érzed, ez a világ rendje, hiszen semmi sem olyan fontos, mint a gyermeked. Az ő egészsége, az ő boldogsága a legfontosabb cél, amely innentől előtted lebeg. Ezt mondogatják a körülötted lévők is, sőt, talán te magad is így érzed egy darabig: mindenre a kicsi lesz a gyógyír a szülés sebeitől kezdve a hosszú és kimerítő éjszakákig. Nem fog majd rajtad sem fáradtság, sem kétely, pláne nem az érzelmek. Aztán végre megérkezik Ő, és a karjaidban egy csecsemővel a lelkedben pedig milliónyi árnyalatban kavargó érzelmekkel, életed talán legkomplexebb és legnehezebb hónapjaiban azt veszed észre, hogy egyszeriben láthatatlan lettél. Ráadásul a saját elvárásaidnak sem feleltél meg, hiszen mégis ember maradtál – nem váltál robottá, ahogyan azt a feladat igényelné. De tényleg ez kell az anyasághoz? EMMA válasza egyértelmű: semmiképpen sem.
Mégis nagyon sok nő közös tapasztalata a láthatatlanság az anyává válás után. Óriási teherként nehezül rájuk az érzés, hogy a gyermeknevelés fényében ők valójában már nem számítanak. A szülészeteken, a gyermekágy alatt, a szoptatási nehézségekben, a végtelen ébredések és a hosszas sírások közben vagy pusztán az első hetek-hónapok magányában szerzett sebekre és hiányokra megoldást kell jelentenie a mindennél jobban várt gyereknek, érte illendő csendben feláldozni magunkat. Szuperhőssé kellene válni – ha akarjuk, ha nem. De hogyan is nyújthatnánk életünk csúcsteljesítményét akkor, ha semmi nincs, amiből erőt szerezhetünk?
Ahogy Anikó is említette a beszélgetésben – az anyaságban soha nem a magányos szuperhősök boldogulnak jól, ez egyszerűen nem ennek a műfajnak a sajátja. Csapatra van szükségünk ahhoz, hogy minden, az élethelyzet által kínálkozó erőforrást a magunkévá tehessük és megküzdjünk az elénk kerülő kihívásokkal. Ha egyedül maradunk a feladattal, a szuperanyaság valódi lehetőség helyett leginkább nyomasztó, irracionális és teljesíthetetlen elvárássá lesz, amelynek a terhe alatt rengeteg anya roskadozik. Soha nem volt ugyanis reális kérés egyetlen nő felé sem, hogy csendben tűrje a kiszolgáltatottságot, vagy hogy ne érezze veszteségnek, hogy gyakran hetekig nem lát túl a nappali falán. Nem kérhetjük a nőktől, hogy önmagukat tegyék a család szent oltárára áldozatként. Nem kérhetjük őket, hogy láthatatlanul váltsák meg a világot.
De mit tehet a világ azért, hogy az anyák nagyon méltatlan helyzete javuljon? Hogyan írhatóak felül ezek az irracionalitások?
Gabi az EMMA Vonalon szerzett tapasztalatai alapján arról beszélt, hogy a nőknek gyakran mindössze annyira van szükségük hogy legyen valaki aki azt mondja: igen, megértelek, amit érzel, teljesen valid, és rendben van, hogy most ebben vagy. Egyszerűen hangzik, ugye? Szinte semmiség. Mégis nagyon ritka az ilyen ítélkezésmentes elfogadás a nők életében. Pedig a nőknek mindenekelőtt erre van szükségük. Ahhoz, hogy valaki azt mondja: amivel küzdesz, valóban nehéz. Ekkor ugyanis megszűnnek láthatatlannak lenni, szinte varázsütésre.
Kulcsfontosságú lenne, hogy ezt a tapasztalatot az anyák az első percektől szívhassák magukba. Ha valaki mellett ott áll egy támogató társ a szülőszobán, aki a figyelmét képes csak rá irányítani a szülés ideje alatt; ha jelen vannak segítők a gyermekágy idején; ha ott a falu, akik által lehetővé válik olykor kilépni az anyai szerepből akkor sokkal több minden történik annál, mint hogy szimplán töltődünk egy kicsit. Ebben a közegben megerősödünk, kapcsolódhatunk azzal az elképesztő erővel, amit az anyaság hordoz, sőt, tovább is adhatjuk ezt, megtörve ezzel generációk romboló mintázatait.
Fontos az is, hogy a kérdés megoldását nem varrhatjuk az anyák nyakába. Mi, az EMMA Egyesületnél abban hiszünk, hogy a társadalom közös feladata lebontani a patriarchátus azon beidegződéseit, amelyek katalizálják azt a folyamatot melynek a végén a nők magukra maradnak a gyermeknevelés évei alatt.
Hogy milyen lehetőségeink vannak arra, hogy ezzel a feladattal boldoguljunk, arról a live-ban hallhattok még, melyet itt tudtok visszanézni.
Anyaként mindannyian tudjuk, milyen óriási szükség van (vagy sokszor inkább lenne) valakire, akire számíthatunk, aki időről időre felbukkan mellettünk. Gyakran már azért is hálásak vagyunk, ha a legnehezebb pillanatokban mellénk áll valaki,
és segít cipelni a terheinket. Ha ez a valaki azonban a hatalmas kihívások idején túl is, rendszeresen felbukkan mellettünk azzal a teljes világunkat képes megváltoztatni. Ha magunk mögött tudjuk a falut, ami a gyermeknevelés éveihez valóban elengedhetetlen, akkor tudunk a legteljesebbek maradni az anyaságunkban is.
Ez nincsen másként az Egyesület életében sem. EMMA működésének is elengedhetetlen pillére a rendszeres, kiszámítható, stabil támogatói háttér. A technikai feltételek készen állnak – most hozzátok fordulunk: legyetek ti a falu EMMA háta mögött! Rendszeres adományaitokat az alábbi linken ajánlhatjátok fel nekünk: https://emmaegyesulet.hu/adomany-bankkartya/
